A kép kirajzolására használt száraz előhívó nem más, mint hordozóanyag és színezék keveréke. A hordozóanyag üvegből, homokból vagy műanyaggal fedett fémrészecskékből áll, a színezék pedig finom fekete por: műgyanta és szén keveréke. A hordozó és a színezék összedörzsölődik, és ettől elektromos töltésűvé válnak: a hordozó pozitív, a színezék negatív töltésű lesz.
Mivel az ellentétes előjelű töltések vonzzák egymást, a színezék bevonja a viszonylag nagy hordozóanyag-részecskéket. Ezután az előhívót szétöntik a dobon, és a színezékpor borította hordozórészecskék végiggördülnek az egész papírfelületen. Minthogy a dobon nagyobb a pozitív töltés, mint a hordozó részecskéin, a színezék szemcséi átülnek a dobra, és kirajzolják a képet.
A másológépbe közönséges papírt tesznek, és amint az elhalad egy nagyfeszültségű huzal mellett, pozitív töltésűvé válik. Amikor ez az immár pozitív töltésű papír nekinyomódik a dobnak, átmásolja róla a festékporszemcsék kirajzolta képet. Végül elhalad egy fűtőelem vagy néhány felhevített nyomógörgő fölött is; a hő hatására a műgyanta megolvad, és a színezékkel együtt behatol a papír pórusaiba. A papír lehűl, és az eredeti irat hű másolatával távozik a másolóból.
Eközben a dob felkészül a következő másolat elkészítésére. Színes másolók. Sok gép már színes másolatot készít. Ezek ugyanolyan elven működnek, mint a fekete-fehérek, csak éppen háromszor pásztázzák végig a másolandó eredetit. Mindháromszor másmás színű fényszűrőn át készítenek róla másolatot: egyszer zöldeskék, egyszer bíbor s egyszer sárga színűn át.
A képmást mindhárom alapszínben külön-külön kinyomtatják a megfelelő színű festékporral, de a képeket egymásra nyomtatják, és így kapják meg a teljes színgazdagságot. Még egy „fekete" nyomatot is készítenek.